Majd' megőrültünk már, hogy mikor bújnak ki. Biztosak voltunk benne, hogy vasárnapig meglesznek, és örültünk is, mert amikor Attila délutános, csak néhány órát van üresen a ház.

A kis piszok megvárta a délelőttös hetet...

Még nedvesek voltak háromkor, amikor A. meglátta őket. 

(Sokak szerit nem véletlen. Egész hétvégén a seggét bámultuk, szemérmességében nem tudott megelleni :)...)

dúla születik...

Nos, a hétvégén léptem egyet arrafelé, amerre mindig is tartani szerettem volna.
Elvégeztem egy dúlaképzést.
Rendkívül jól éreztem magam, nagyon érdekes volt minden, néztünk filmeket, a tréner (Réka) nagyon fantasztikus, egyrészt olyan látványos, hogy eleve eszedbe sem jut másfelé nézni, és nagyon érdekelt minden, amiről beszélt. Tanultunk egy-két technikát is, masszázsok, illóolajak, köpölyözés, egy egyszerű szőttes kendő sokrétű használhatósága a vajúdás ideje alatt, majd a kisbaba életében.
Nagyon átfogó volt, nem hiszem, hogy többet bele lehetett volna tenni egy hétvégébe anélkül, hogy a minőség ne sérülne.
A gyermekeimet egész hétvégén nem láttam, ráadásul D. beteg is volt, mégis jó volt minden. (Nekik nem hiányoztam.) Nem is nagyon tudom elképzelni, hogy a nyugodt csendes estéim nélkül hogy tudtam volna regenerálódni.
Egy dologtól félek:
Mi van, ha függő leszek- mint nem egy érdeklődő-, és minden későbbi tanfolyamra befizetek... Szépen lassan éhen halunk... :)

Az oklevél mellé kaptunk egy-egy szép angyalt formázó medált, ezen a képen éppen ez kerül a nyakamba.
Azóta készítettem már egy új blogot is, egyelőre üres, de nagyon bízom abban, hogy nagyon hamar megtelik tartalommal...

December és január képekben

Elérkezett végre a várva-várt Advent. Lehetett mézeskalácsot sütni,

 Énekelni esténként a koszorú mellett, gyertyát mártani, narancsot bökdösni szegfűszeggel, és még sorolhatnám.

 Aztán a karácsony is eljött nagy nehezen, a mézeskalácsok a gyertyákkal együtt felkerültek a fára.

 Nagyanyónál unokatestvérekkel együtt ünnepeltünk, mindenki ott volt.

 Voltak, akiknek csak az evésen  járt az eszük...

elle

 Kellett is a kalória a hideg miatt.

 Voltak kevésbé idilli pillanatok...

 És igazán emlékezetesek is.

Ez meg itt a mai reggeli, Zsófival együtt műveltük, limara pékségéből vett recepttel, isteni volt, én meg nem bírom ki, hogy ne nagyképűzzek vele. :)

hó

 

Hirtelen köszöntött be hozzánk a tél...

 

A kecskék vérig vannak sértve.

 

Ő már azért egy öregebb, dörzsölt róka, nem lepődik meg semmin.

 

A gyerekek viszont élvezik, még Dórit is rá lehetett venni, hogy kidugja az orrát. Csak az a baj, hogy tavaly eltört a szánkónk, és elfelejtettünk utánpótlásról gondoskodni.

előléptetés?

jelentem, több, mint tizenhárom év anyaság után főállású lettem! :)

Alkottunk, csavarogtunk, stb.

 Peti a napokban lelkesen készít(ett) egy kis házikót, udvarral, ím:

 Mester és műve. Avagy a zseni (aki átlát a rendetlenségen) és asztala.

 Udvar, veteményessel, sziklakerttel, fával, létrával, járdával (valódi kavicsokkal).

 Juditéknál, Érden mindig vidám az élet.

 Összejön a család. (Versengünk a legkisebb kegyeiért.) De egyelőre még az anyja a nyerő.

Ez a kép is Peti "alkotása", még nyáron készült csak a még nagyobb káosz kedvéért tettem ide. Na meg azért, mert nekem tetszik.

 

Ez pediglen a mai vacsi volt (fahéjas csiga), csakis a popóméretünk növelése érdekében.

Augusztus első fele

 

Ismét Őriben jártunk, ahol a gyerekeket egy kicsit otthagytam nagyanyózni, és unokatesózni. Én meg Attilával lesikáltuk a nappali padlóját, és négy év után végre be is lakkoztuk. (De előtte én még ellátogattam a munkahelyemre is, ahol kis híján kiszúrtam a szemem, és a szemészeten kötöttem ki.)

 

Aztán elutaztunk Pestre, esküvőre.

 

Ott mindannyian nagyokat ettünk, ahogy illik, és jól mulattunk.

 

Kicsit összekeveredtek a képek, ez itt még a gratuláció közben készült.

 

Csokordobás.

 

Ez megint lagzis kép.

 

Ez  a harisnyakötő dobás.

Ezután (másnap) Attila szüleihez mentünk vendégségbe, csak addigra lemerült a fényképező.

Onnan Juditékhoz utaztunk Érdre.

Hétfőn Dóri, Peti és én kimentünk a Szigetre, megnéztük a Kispált még utoljára. :(

Szerdán hazajöttünk, Álmossal együtt, azóta a gyerekek túl vannak már egy újabb esküvőn (az apjukén) jelenleg éppen halálra unják magukat, mert itthon lenni nagyon unalmas.