hó

 

Hirtelen köszöntött be hozzánk a tél...

 

A kecskék vérig vannak sértve.

 

Ő már azért egy öregebb, dörzsölt róka, nem lepődik meg semmin.

 

A gyerekek viszont élvezik, még Dórit is rá lehetett venni, hogy kidugja az orrát. Csak az a baj, hogy tavaly eltört a szánkónk, és elfelejtettünk utánpótlásról gondoskodni.

előléptetés?

jelentem, több, mint tizenhárom év anyaság után főállású lettem! :)

Alkottunk, csavarogtunk, stb.

 Peti a napokban lelkesen készít(ett) egy kis házikót, udvarral, ím:

 Mester és műve. Avagy a zseni (aki átlát a rendetlenségen) és asztala.

 Udvar, veteményessel, sziklakerttel, fával, létrával, járdával (valódi kavicsokkal).

 Juditéknál, Érden mindig vidám az élet.

 Összejön a család. (Versengünk a legkisebb kegyeiért.) De egyelőre még az anyja a nyerő.

Ez a kép is Peti "alkotása", még nyáron készült csak a még nagyobb káosz kedvéért tettem ide. Na meg azért, mert nekem tetszik.

 

Ez pediglen a mai vacsi volt (fahéjas csiga), csakis a popóméretünk növelése érdekében.

Augusztus első fele

 

Ismét Őriben jártunk, ahol a gyerekeket egy kicsit otthagytam nagyanyózni, és unokatesózni. Én meg Attilával lesikáltuk a nappali padlóját, és négy év után végre be is lakkoztuk. (De előtte én még ellátogattam a munkahelyemre is, ahol kis híján kiszúrtam a szemem, és a szemészeten kötöttem ki.)

 

Aztán elutaztunk Pestre, esküvőre.

 

Ott mindannyian nagyokat ettünk, ahogy illik, és jól mulattunk.

 

Kicsit összekeveredtek a képek, ez itt még a gratuláció közben készült.

 

Csokordobás.

 

Ez megint lagzis kép.

 

Ez  a harisnyakötő dobás.

Ezután (másnap) Attila szüleihez mentünk vendégségbe, csak addigra lemerült a fényképező.

Onnan Juditékhoz utaztunk Érdre.

Hétfőn Dóri, Peti és én kimentünk a Szigetre, megnéztük a Kispált még utoljára. :(

Szerdán hazajöttünk, Álmossal együtt, azóta a gyerekek túl vannak már egy újabb esküvőn (az apjukén) jelenleg éppen halálra unják magukat, mert itthon lenni nagyon unalmas.

Nyár, képekben

 

Először Őriben voltunk, az Őrségi vásáron. Ott volt Judit-tesó is férjestül, gyerekestül, ő fonta be ilyen szépen Zsófi haját.

Onnan egyenesen Érdre mentünk, hogy az unokatesók tovább élvezhessék egymás társaságát.

Peti itt éppen egy bálna elől menekül.

 

Találkoztunk réges-rég nem látott kedves ismerősökkel. rokonokkal.

 

Részt vettünk Balázs unokaöcsém születésnapján. 

 

Ja, igen, Szent -Iván éjjelén Attilával kézen fogva átugrottuk a tüzet, egyelőre nem a bő gyermekáldás, hanem a tartós, boldog szerelem reményében...

 

Itthon Attila szüleire bíztuk a kecskéket, sőt, még két újabbat is beszereztünk a régiek mellé...

 

...majd indultunk a Balatonra!

 

Ahol rengeteget strandoltunk, ott volt velünk Álmos is, aki nagyon megváltozott tavaly óta.

 

Ahol készült néhány gyönyörű homokvár apja-fia jóvoltából, amit másnapra mindig leromboltak sajnos.

 

Rengeteg szép kavicsot gyűjtött Attila, és Zsófi is, amiket -szerencsére- nem tudtunk hazacipelni...

 

Nagyokat kirándultunk a Gyenesdiási kőbányához.

 

Odaérve majd' szívbajt kaptam, annyira magas volt, és veszélyesnek látszott.

 

A vadlánlikhoz is elsétáltunk nemegyszer.

Itthon pedig hamarosan meglátogatott minket ez a gyönyörű Flóra-lányka, aki az unokahúgom.

        

 

Ők meg lyukat beszéltek egymás hasába...

Ezt a könyvet kapta, remélem hasznosítja nálunk a könyvből szerzett tudományát! :)

Bár Attila egy évesnél már valamivel idősebb, nem találtam itthon ennél több gyertyát. A torta citrom-csoki, citrommázzal a tetején. Hamar eltfogyott..

Nyárünnepre készülődtünk.

fesztiválozás, gasztronómia és kirándulás képekben

Zseniális koncertre csöppentünk pénteken este a Mediawave fesztivál keretein belül. A Lisszaboni Terrakota zenekar nyújtott utánozhatatlan produkciót, amin Zsófi szépen elszunyált, de mindenki más nagyon tudott értékelni, amíg nem kellett indulni a busz miatt...

Nagyon nagyképű voltam, mert nem is ismerek hús-vér embert, aki sk. gyúrja a tortellinit otthon, ezért jól körbefényképeztem.

Sajna (szokás szerint ezzel sem) lett nagy sikerem, asszem, csak nekem ízlett.

Evés után aztán elmentünk egy nagyot kirándulni. Eberauba -vagy hova- készültünk, de a lányok nem voltak tele energiával, több volt a duzzogás - nyafogás, mint a haladás, így kb 2 óra után hazaindultunk. (Én nagyon jól éreztem magam, és a fiúk is...)