Íme, az egynapos.

Kecskebaba

...Megvárta, hogy hazajöjjünk, és csak akkor kezdett elleni. Egy idő után megijedtem, mert ordított, nyögött, és nem akart kijjebb jönni az a kicsi lény, csak a feje, és a két mellső lába volt kinn, a többi bent.
Telefonos segítséget kértünk, a doki azt mondta, húzzam ki... Megtettem.
Így jött világra az első pici bakunk.
Gyerekek ott voltak mindvégig, bíztatták, simogatták, ők is nagyon boldogok!

Karóra

Peti a hétvégén nagyon szerencsétlen módon, miközben a kályhába fát dobott, véletlenül beleejtette a karácsonyra kapott, szívéhez közel álló karóráját a tűzbe. Az óra persze azonnal elolvadt -éppen jó kis parázs volt-, kisfiam pedig rettenetesen sírni kezdett, hogy a szívem majdnem megszakadt.
Amíg vígasztaltam, eszembe jutott, gyerekkoromban milyen sokszor éreztem ahhoz hasonlót, amit most ő érezhet, ezt a bárcsakmáshogytörténtvolna, visszafordítanimárnemlehet érzést, és próbáltam mindent elkövetni, hogy ne nagyon kelljen újra meg újra visszajátszania magában a szörnyű képeket. Igyekeztem meggyőzni, hogy az óra nem érzett soha semmit, mindez csak neki fáj, (meg nekem), az órának nem.
Igazán csak akkor nyugodott meg, amikor megkértem az épp nálunk időző apját, hogy ugyan nézze már meg munkába menet, nem tudna-e venni neki egy új órát (persze az én pénzemen.)
Tudott.
Nem tudom, jól cselekedtem-e. De most boldog.
És ha már, akkor Zsófinak is vetettem egy igazi gyerekórát, orrszarvúval, és egyéb vadállatokkal, egészen helyes... Ugyanis ő is rég szeretett volna egyet. Persze ez tényleg túlzás volt, hiszen ő nemhogy az órát, de még a számokat sem nagyon ismeri, de hát...

Síszünetben Solymáron jártunk, és ha nem is síeltünk...

Solymáron egy hete kb 40 cm-s hóban lehetett mókázni.
A második fotón én vagyok látható, előtte gyerekeim Első és Legygyönyörűbb unokahúgommal lettek vala lekapva, alatta Zsófi havas nyakig, mellette Peti csúszik éppen a szuper zacsi-pulcsi szánkón az általunk kitaposott bobpályán :), az utolsón pedig Dorottya drágám mosolyog.